Ötödik rész

Álmodtam. Kame volt benne. Egy koncertjén voltam, de egyedül. Nem volt mellettem Jane se. Pedig ha másnak nem, neki nem szabadna kihagynia egy ilyen koncertet. Az első sorban voltam Kame azt a számot énekelte, amit az este a konyhába. De nem táncolt, egy széken ült egy gitárral a kezében, előtte pedig egy mikrofon állvány. Próbáltam neki integetni. De csak mosolygott, akárcsak a többi lányra, akik elkezdtek utána sikoltozni. Biztos az álmomba nem ismert. A dal végén oda sétált a színpad elejéhez, pont oda ahol én álltam. Előttem állt, már amennyire előttem állhat, ha fél méterrel magasabb. Mikor megállt előttem a lányok ugrálva sikongattak. Kinyújtotta felém a kezét, és a szemembe nézett. Leguggolt hogy megtudjam fogni a kezét. Egy könnyed lendülettel felhúzott a színpadra. a lányok még mindig sikoltoztak, mi besétáltunk a színpadnak a közepére, leültetett a székre, amin a koncert elején ült. Kivette az állványból a mikrofont és elkezdte énekelni azt a számot amit a kocsiba, amikor táncpróbára mentünk. Someday for Somebody. Énekelve körbe sétált. Édesen mosolygott, hol pedig fél mosolyra húzta száját, amivel elvarázsolt. Kizárult a rajongók féltékeny sikoltozása, csak Ő volt, és ahogy a hangjával megszédített. Átkarolt a vállam felett megragadta az alkarom, felemelte és jobbra - balra lóbáltunk kezünket. Mint a koncerteken a közönség a lassú számoknál. Csak mi ketten voltunk, és én voltam a közönség. Nevetve ránéztem, és ő is, bár még énekelve is édes mosolyra tudta húzni a száját. Elengedte a kezem, így a lábamon pihentettem őket tovább. Ő arrébb lépett párat, a dalnak és egy lassú forgást tett meg, a tincsei belecsapódtak és eltemették arcát. Hatalmas sikolyok törtek fel. És eszembe jutott az a koncert, ahol ugyanígy terítette be arcát a haja. Csak ott kiengedte a haját, megrázta fejét, és a haja alól látszott ahogy szexin megnyalta a száját, és a következő pillanatban pedig már mind az öten táncoltak. De itt nem. Kame odasétált hozzám , megint kinyújtotta felém a kezét, megfogtam, leszálltam a székről és magához húzott. Újabb sikolyvihar lett, a fények pedig elsötétültek. A közönség hangja hangosabb lett. Kame elindult valamerre, a csuklómat fogva húzott maga után. Sötét volt, nem láttam semmit, csak bíztam benne. A vízhangját hallottam az őröknek akik kitessékelték  a közönséget. Bementünk egy ajtón. Hirtelen világos lett, hunyorogtam addig, amíg nem szoktam meg a fényt. Kinyitottam teljesen a szemem, és Kazuya tökéletes arcát láttam magam előtt. Belepirultam, arcának közelségébe. Egy jobban közeledett arcával, addig, míg orrunk és homlokunk összeért. Elengedte a csuklómat, megsimította arcomat, mintha megakarná jegyezni arcéleim vonásait. A szájával közeledett, de ahelyett hogy megcsókolt volna, egy puszit nyomott orcámra. Aztán tekintete megint az enyémet kereste. Megtalálta, és nem engedte el. Halkan oda suttogta : " Ez a dal csak neked szólt". Válaszolni akartam rá de nem tudtam.

Jane bökdösésére keltem fel. Mosolygó arcára nyitottam ki szemem. Amely őrülten nem hagyott vissza aludni, hogy folytassam álmomat, ami igazán zavarba hozott, hogy így felébredve vissza gondoltam rá. Bele is pirultam. Ha arra gondoltam ahogy körbe énekelt ahogy édes hangja kényeztetett, ahogy szexin megnyalta száját. Mikor a fülembe suttogta azokat a szavakat, a szemeivel csapdába ejtett. Mintha akkor semmi se lett volna ott kettőnkön kívül.
A mégy gondolat menetemből Jane egyre durvább bökdösése vagy ahogy testemet előre - hátra rángatása miatt észhez tértem. Bár azt még nem fogtam fel hogy miért kellett felkeltenie.
- Végre felkeltél.
- Miért keltettél fel? - lestem felváltva rá és az órára, ami hajnali 3 órát mutatott. Legszívesebben vissza aludtam volna, de még előtte megrángatott párszor és folytatta.
- Nem rég Kame belesett az ajtón és amikor látta hogy alszol elmosolyodott és kiment - mesélte és a hangjában rohadt nagy izgalom bujkált. - Mi történt? Csak nem volt valami? - szuggerált hatalmas szemekkel, és közbe a kezemet szorongatta, míg én a mondandóinak a felét ép hogy megértettem. Ő pedig végig nagy szemekkel meredt rám, várva a válaszomat. Mire végre mindent felfogtam és megpróbáltam valami választ adni rá Jane száján egy hatalmas mosoly terült el. Túl sokat vártam vele már akármit mondhattam volna nem hitte volna el. Így feladtam azt, hogy kinyöghessek valami egyszerűt. De megpróbáltam.
- Lehet hogy felkeltettem, és megnézte hogy már elaludtam-e - hadartam, nem túl meggyőzően. És ez volt a legjobbam hangzó dolog, ami eszembe jutott hajnalok hajnalán, de ez hangosan hülyébben hangzott.
- De attól még nem keltet volna benéznie, és nem mosolyodott volna el ilyen édesen - kezdődött. - És a haja olyan édesen beterítette az arcát hogy csak az a gyönyörű csoki barna szeme látszott - áradozott. Amíg áradozott, addig én megragadtam az alkalmat és visszaaludtam, és az este folyamán nem keltett fel többször. Reggel én keltem fel hamarabb, de amikor keltem volna fel az ágyról, akkor valami sülyt éreztem magamon. Mikor megnéztem ténylegesen, hogy miért nem tudok felülni, a barátnőm aludt rajtam keresztül fekve. Megpróbáltam a testemet kihúzni alóla, úgy hogy ne ébresszem fel. A szerencsém az volt, hogy mélyen aludt, és letudtam szedni magamról. De este miért nem ment vissza a saját agyába? Mindegy. Viszont nem akartam egyedül hagyni, miközben én lent lennék a fiúkkal ha felkeltek. Szóval megbökdöstem, és hamar észhez tért. Vagyis hamarabb mint én este.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá.
- Ohayoo - mondta kicsit nyűgös hangon. Megdörzsölgette a szemét. Aztán elmosolyodott és rám figyelt.
- Jössz le? és már pattant is fel. Mintha feltöltődött volna, bár ha a fiúkról van szó, megértem. Megpróbáltunk higgadtan lesétálni, hát nem úgy sikerült ahogy vártam. Lent csak Tatsuya, Junno és Kame volt. Gondoltam a másik kettő még aludt.

- Ohayooo - jött oda hozzánk Taguchi és egyszerre megölelt mind kettőnket. Jane majd elolvadt a kezei közt, de előtte még viszonozta az ölelést, és én is. Olyan kellemes illata volt a srácnak. Olyan édes. Elengedett minket és észrevettük hogy Jane fele elég vörös. A fiúk azt hitték hogy azért mert Taguchi nagyon szorosan megölelt minket, és nem kapott levegőt. Pedig csak elpirult. Igaz, hogy az egész feje teljesen vörös volt, de ahogy láttam elkezdett olvadni. Én meg gyorsan elkaptam nehogy a földre essen. A fiúk összenevettek., még én magához térítettem a barátnőmet. Mikor észhez tért oda mentünk Tatsuyához és Kamehoz is egy ölelésért. Ueda aranyos mosollyal az arcán megölelt. Elég erősen tartott karajai közt. Utána Kazuya elé léptem és nyújtotta kezeit az ölelésre. Nem tétováztam, de közben próbáltam elkapni tekintetét, de csak azt a félmosolyát láttam, amitől teljesen elvörösödtem. A karjaival gyengéden magához ölelt. A gyönyörű hullámos barna haja, ami majdnem a válláig ért, csiklandozta arcomat, ezért belefúrtam a fejem mellkasába. Az édeskés illata, ami az orromba hatolt, és nem ment másfele, teljesen elragadott. Ahogy fejem a mellkasánál maradt, ő könnyen elmosolyodott, és fejemre tette tenyerét és megsimította. A fejét az enyémnek nyomta., a többiek furcsának találták hosszú ölelésünket, ezért zavarta, illetve én elvörösödve, elengedtük egymást. A többiek szó nélkül néztek minket. Gondolkoztam valami válaszon, amit előadhatok. Valami hihetőt, de amikor kinyitottam volna a számat mentségünkre, megcsörrent egy telefon. Mindenki elkapta a feját a hang irányába, ami elnyomta azt a hatalmas koppanást, hogy mekkora kő esett le a szívemről. Kame bement a nappaliba és összeszedte a telefonját, telefonálva visszasétált a konyhába.