Harmadik rész

Útközbe a fiúk énekeltek nekünk pár dalt. Próbáltunk bekapcsolódni az éneklésbe, vagyis barátnőmnek sikerült, mert kívülről tudja a dal szövegeket, szóval neki sikerült, én meg csak próbálkoztam. Mire Kame leparkolt addigra egy dalt megtanultam velük énekelni.. Az "Someday for Somebody"-t. Elég lassú, és szép szám, szóval könnyen megjegyeztem a szövegét. Nincs a legjobb hangunk, mint nekik, de azért el énekelgettünk együtt.
Beléptünk a terembe, és egy nagyon tágas tér fogadott minket. A padlót parketta borította. Két nagy tükör díszlett a falon, ami magasságban kétszer akkora volt mint mi. A falak fehérek voltak, és tiszták, vagy is ahogy körbe néztem. A fiúk egy sarokba letették az innivalójukat. Aztán összenevettek valamin, mert Taguchi megemlített valami vicces táncot. Mi nem hoztunk inni, mert szinte eszünkbe sem volt, de majd kunyerálunk a fiúktól.
Aztán egy srác lépett be a terembe. Nagy mosoly volt az arcán és nagyon fiatalos volt. Köszönt a fiúknak, ők mosolyogva visszaköszöntek. Aztán ránk nézett és bemutatkozott. Ő volt a koreográfusuk. Mi is bemutatkoztunk. A fiúk elmondták hogy mi nyertük meg a pályázatot. A srác így már jobban értette, bólintott és elindította a zenét hogy melegítsünk be. Ő addig elkezdte a koreográfiát átvenni magába. Fogalmam sem volt arról, hogy, hogy kéne elkezdenem a bemelegítést, ezért hol azt csináltam, mint az egyik, hol azt amit a másik, egészen addig, amíg le nem járt az időnk. Miközben mi bemelegítettünk párszor rá pillantottam a srácra és eléggé beleélte magát a táncba, de nagyon jól néztek ki a mozdulatok. Jane is nagyokat lesett, amikor a srác nagy lépésekben is végig táncolta. Amikor letelt a "bemelegítési időnk" összecsapta a két tenyerét és felénk fordult. Elindította a zenét a barátnőm először felsikított, a teremben minden tekintet a sikoltozó lányra terelődött. Amint észrevette magát abba hagyta, bocsánatot kért és szólt hogy mehet tovább, a fiúk értetlenül meredtek a lányra, de végül visszatévedt a tekintetük a tánctanárra. Én oldalba böktem, hogy fejezze már be. Újra elindult a zene, és gondoltam hogy majd biztos felfognak vágni a nagy tánc tudásukkal, egytől egyig. Nem rögtön kezdtek el táncolni, a srác megvárta a refrént és úgy állította be őket két sorba. Addig pedig egy körbe kell majd beállniuk és úgy énekelniük. A sorba kettő elől, három hátul áll, és mögöttük mi. Beálltunk az első kettő mögé egy vonalba, a harmadik sorba, aki Kame és Ueda volt (jobbról balra). A második sorba Taguchi, Koki és Nakamaru állt. Jane a beállítás után mondta hogy ő Kame mögött szeretne állni. Vagy is suttogta, ne hogy meghallják a fiúk. Gondoltam hogy kicsit gyerekesnek nézték volna, pont ahogy én találtam annak.
- Nem teljesen mindegy? - kérdeztem. Mert simán arrébb állhattam volna eggyel minden gond nélkül, mert személy szerint akkor még megvoltam győződve erről hogy nem férkőztek a szívembe. Lehet hogy csak azért olyan normálisak a rajongókkal, hogy valaki ne azt híreszteljék, hogy nem. De kitudja hogy amikor csak öten vannak, vagy csak maguk, akkor mit gondolhatnak illetve mondhatnak rólunk. A szeretetemet nekik se lesz könnyű elnyerniük hiába nagy sztárok, vagy Jane nagy kedvencei. Attól még ugyanolyan emberek. Gondoltam, és vagy 600 soros beszámoló futott végig az agyamon, nem mondtam ellen a kiskutya szemekkel rám bámuló lánynak, ezért gyorsan beálltam Tatsuya mögé. Jane-nek pedig eszméletlen nagy vigyor kerekedett az arcán. A következő pillanatban számolásra figyeltem fel, méghozzá hogy már mutatta a lépéseket a koreográfus. Lépés, forgás, forgás, lépés. Nekem ebből állt, meg összevissza topogásból és hadonászásból, mert először fogalmam sem volt róla hogy mi merre. Mikor harmadjára ismételtük meg a lépéseket, akkor már ment valami. Még szerencse hogy nem nekem kell megtanulnom a táncot. Szóval abból a több soros, tánclépésekből nem sokat jegyeztem meg. Nem voltam az a nagy táncos alkat. Jane viszont az összes lépést alaposan megjegyezte. Nagyon félelmetes ez a fanatikusság. A táncóra kétórás volt. Mire letelt az idő folyt rólam a víz. A fiúk is izzadtak valamennyire, de ők már hozzáv oltak ehhez szokva. A koreográfiát tudták, és eszméletlenül jól táncoltak. Tuti élvezték az egészet. Míg ők heti vagy napi szinten, szóval ők sokkal jobban bírják az ilyet, de mi? Vagyis Jane bírta, de én? Biztos jót szórakoztak rajtam.
A szobába belépve egyből az ágyat támadtam meg, és kifeküdtem rajta. A puha, kényelmes és meleg ágyba. De tudtam, hogy még nem aludhatok el. Még a vacsora hátra volt, na meg a zuhanyozás. Mikor próbáltam felülni, de alig bírtam, ezért a maradék energiámat kellett használnom, de ez a terv befuccsolt mert Jane olyan erővel ugrott vagy borult rám, hogy esélytelennek találtam azt, hogy fel tudjak kelni. Próbáltam jelezni, szólni neki hogy szálljon le. Nem sok sikerrel.
- Jane, alig kapok levegőt! - mondtam elég hangosan, de mivel a fejem a párnába volt szorítva, ezért jó, ha a mondat felét értette.
- Milyen lepedőt? - kérdezett vissza értetlenül. De aztán leesett neki, hogy a fejem el van temetve a párnák közé, ezért gyorsan lepattant rólam. Kiemeltem a fejem és végre levegőt tudtam venni, anélkül hogy megkockáztatnám a tüdőm kilyukadását. Miután ki vigyorogta magát, sikerült elmennem zuhanyozni. Gyorsan levettem a ruháimat magamról. Beálltam a zuhany alá, és megnyitottam a vizet. A jó, langyos víz végig folyt az anyaszült meztelen testemen és olyan kellemes, és pihentető volt. A zuhanyt is hamar letudtam, nem akartam sokáig ázni alatta, még ha olyan jól is esik, kilépve egy piha kötény után nyúltam és magamra terítettem. A fürdőből kitapicskolva jövet a szobánk felé tartottam, a lépcsőn felfele jött valaki, gondoltam hogy csak Jane ment le valamiért, de mikor felért a lépcső tetejére megláttam, hogy aki feljött az Kazuya volt. Meglátott, és szólni akart hogy vacsora, de észrevette hogy köntösbe voltam és egy kis pirulás jelent meg az arcán. Sőt, talán még én is elpirultam, de rá bólintottam és berohantam a szobába.
- Janee! - kiabáltam, pedig alig volt tőlem pár méterre. Ő értetlenül lesett rám. - Képzeld, jöttem be a szobába és Kame meglátott köntösbe, és el is pirult - ájuldoztam mint egy őrült fan. Nem tudtam hogy mi bajom lehetett. Jane egy gúnyos vigyort rejtett el az arcán.
- Lehet hogy bejössz neki. - nevetett.
- De hogy is - ellenkeztem. - Ő bárkit megkaphat, miért én kellenék neki? Főleg hogy nem is ismer csak a nevemet tudja - magyaráztam, de az ő arcát maradt a mosoly. - Meg lehet, hogy nem lát olyan gyakran köntösbe lányt - tanakodtam. De hagosan ez nagyon hülyén jött ki. Meg hát ő? Szintem minden második lány megmutatná neki magát köntösbe, ha kérné, sőt talán meztelenül is.
- Ahhaaa... - fejezte be. Szerintem ő is elég furcsának találta azt amiket mondtam.
Amúgy, neked még nem fordult meg a fejedben az hogy amikor senki se látja, vagy hallja őket akkor egymás közt, vagy egy szál magukban mi a véleményük a rajongókról, vagy rólunk? - Lehet hogy megint csak a hülyeséget beszéltem magunkba, de kíváncsi voltam mit válaszol.
- Ezt hogy érted? - kérdezte. Bár lehet, ha jobban elmagyaráztam volna, akkor még idiótábbnak tartott volna. Viszont ő volt a legnagyobb rajongójuk, kizárt hogy egy rossz szót is tudott volna mondani róluk.
- Felejtsd el inkább, hülyeség az egész - legyintettem a kezemmel. Majd felpattantam hogy felöltözzek. Ő addig lement a fiúkhoz, és mondta hogy majd szól a srácoknak hogy várjanak meg. Bólintok és gyorsan felhúzok magamra  valami rövid pólót és nadrágot. Leszaladtam és a fiúk TV-t néztek, ilyenkor meg nem mondaná az ember róluk hogy szupersztárok, hanem hogy átlagos emberek. De hát mit vártam? Hogy mini  koncertet adnak a nappali közepén, vagy póttáncórát tartanak? Lehet hogy egy fotózást vártam? Hülyeség. De mikor mindenki észrevette hogy már én is itt vagyok leültünk vacsorázni. Szerencsénkre a vacsora még meleg volt. A fiúk a táncóráról beszélgettek és arról hogy a koreográfus ma kicsit fel volt pörögve, és lehet hogy miattunk, mert a legjobb formáját akarta nekünk mutatni. Hát szerintem sikerült.
- Szerintetek milyen lesz a koreográfia? - kérdezte Koki tőlünk.
- Nekem tetszik - mosolyogtam.
- Én imádooom! - sikítozott Jane.
- Jól van, nyugi. - szólt oda Koki és Nakamaru mosolyogva. Elég vicces látvány lehet ha egy őrült rajongó elkezd sikoltozni, az új koreográfia szóra. De az asztal alatt megböktem Jane-t a lábammal hogy viselkedjen. Mintha egy anya, aki a lányára vigyáz Disneylandben. Szerencsére értette a lapot és visszafogta magát.
- Bocsánat - és a tekintete a tányérra tévedt.
- Ne kérj bocsánatot - mondta Nakamaru. - Örülünk hogy valakinek ennyire tetszik az, amit csinálunk - húzta mosolyra a száját Naka. A többiek is nevetve, mosolyogva bólogattak. Jane meg szétolvadt a széken, legalábbis szerintem a hallottak miatt, és ahogy rámosolyogtak, több se kellett. Elveszett. Vacsora közbe még a fiúk meg dicsérték a táncórai alkotásunkat.
- Gyakran táncoltok? - kérdezte Junno.
- Én nem igazán - húztam a szám.
- Elég gyakran - mosolygott a másik lány.
- Mit táncolsz? - kérdezte érdeklődve Kame. Így elég kiszorítva éreztem magam. De nekik csak a tehetségesek jöhettek szóba, szóval én kimaradtam a beszélgetésből és csendben ettem tovább a vacsorámat.
- Otthon, ha ráértem megtanultam a koreográfiátokat. - a fiúk megdöbbenve bámultak a fanatikus barátnőmre. A nagyon rajongó - gondoltam. - A kedvencem a Rescue volt. Arra szerettem a legjobban táncolni - válaszolt egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Az én is szerettem - mondta Koki. - Pakoék miatt - nevetett és a fiúk is, sőt még Jane is. Csak én nem, csak próbáltam. Fogalmam sem volt arról hogy miről beszélt. Kik azok a Pakóék? A többiek még beszélgettek még erről meg valami forgatásról.
- Mikor Koki mindig elrontotta azt a tánc részt, amit a beatbox alatt táncoltunk. - emlékeztette Junno a többieket, és a fiúk nevetve Kokira meredtek. A végén leesett hogy a Rescue klipforgatásáról beszéltek. Vagy is ahogy forgatták, az fel lett véve úgy hogy a rajongók megtudják nézni milyen egy KAT-TUN forgatás.
Vacsora végéhez közeledve már egy olyan téma került szóba, amihez már hozzátudtam szólni. Mármint valamennyire. Mikor végre befejeztük a vacsorát letelepedtünk a kanapékre és a fotelekbe a nappaliban.A DVD bekapcsolódott, mert Jane ráült a táviránytóra és a nagy síkképernyősön egy koncert féleség kezdődött el. Nagy sikoltozások hallatszottak.