A kamera gyorsan közelített a színpad felé, míg végül a teljes sötétségből megvilágított öt embert. Ezek pedig ők voltak. Egy régebbi koncertről. Először Junno, aztán Yuichi, Koki, Tatsuya és utoljára Kazuya. Mindegyikünknél tisztán lehetett hallani a véget nem érő sikítozásokat, de mikor mind az 5-en meg lettek világítva, akkor lehetett a legjobban hallani. Csináltak pár lépés sorozatot ilyen mozgást illetve lépést imitáló hangra, amire úgy lépkedtek és mozogtak, mintha tényleg olyan hangos zajt csapnának, puszta kar legyintésekkel, láb dobbantásokkal. Forogtak, helyet cseréltek, míg a közönség élvezte a műsort, én meg vártam hogy mikor fog elkezdődni ténylegesen. A fiúk egy sorba álltak és "kirúgják" Nakamarut a sorból, aki szélen állt. Ezért kénytelen volt annyira "összezuhanni" hogy elérje a mikrofont közbe pedig a "most mi történt" fejet adta. Páran felnevettek, a többiek pedig maradtak a sikoltozásos tapsolásnál. Yuichi felállt. Egy felirat jelent meg és azt írta hogy : Voice Percussion Yuichi Nakamaru. Elkezdte a beatboxot, először mintha ropogtatta volna a vállát, míg a fiúk mozdulatlanul álltak, és várták hogy elkezdje. És el is kezdte. A beatboxára, ami egyenletes ütemekben hallatszott, a fiúk mutatványoztak rá. Először ilyen alap mozdulatokat, kéz feltartás, és minden. De nagyon jó hangulatot teremtve vele, és az ütemre tapsikoló közönségnek is bejött. A fiúk a színpadnak a hátsó részéhez mentek annyira, hogy Nakamaru eltudott mondani egy mondatot. Nem értettem tisztán, és időm se volt gondolkozni mert a következő pillanatban Koki letáncolt egy mozdulat sort. Robot táncosan. Még mindig Yuichi Beatboxára. Ahogy a kamera Tanaka-t vette, nem látszott belőle sok. Vagyis fekete hosszú gatya, fehér ing, fekete nyakkendő és kalap. Kiszúrtam hogy itt a haja szőke volt. Az arcát elfedte a kalap. Tatsuya volt a következő. Elmosolyodtam. Itt még világos barna haja volt, ami majdnem leért a válláig. Fekete nadrág, fekete póló szerűség, és valami enyhe lila árnyalatú mellénnyel mosolyogva beleintegetett (?) a kamerába. De aranyos. Aztán rá egyből jön Taguchi. Már itt is fekete haja volt. Fekete rövid nadrág, ami térdig ért. Fehér póló, fekete nyakkendő és rá egy felső, ami a könyökéig felhúzva, és nagy meglepetésemre fekete volt. A bal kezét a földre tette és nagy lendülettel az alsó felét a magasba dobta és vissza. Megakadtam. Ezt hogy csinálta? Úristeeen. Kiszaladt amint stabil helyzetbe érte a földet. Kamenashi beforgott valami fekete sállal a vállán, ami még a kezére is volt tekeredve. Rajta nem volt nyakkendő, de a fekete gatya, és fehér póló elkerülhetetlen volt. Neki se volt haj változás. De talán egy kicsit mégis hosszabb volt. Mikor jobban szemügyre vettem volna, Kame a bakancsát a kamerához teszi, elhúzza és belemosolygott. Végül a kamera megint Nakamaru-ra terelődött, aki még a beatbox- ot folytatta. A fiúk eltűntek, mintha csak ő lenne a színpadon. De aztán pár méterrel arrébb Koki kezdett rá a pár soros szövegére. Leteszi a mikrofont, Naka eltűnt, és egy újabb felirat : Animation Dance: Tanaka Koki. És tényleg a tánc ugyanaz volt, amit a műsor elején csinált. Csak az egy mozdulat sor volt, ez meg több, de eszméletlen jól nézett ki. A lányok sikoltozva ugráltak. A zene egyszer csak le lassult, és Koki mozdulatai is. Aztán elsötétült a kamera egy zongora mögött ülő srácra közelített rá. Amikor kivették arcát, újabb sikítás. Piano Tatsuya Ueda. Felkészült és bekezdett. Mintha teljesen megkomolyodott volna. Nem mosolygott. Viszont amit játszott az nagyon megtetszett. De hamar a végére ért, és a másik irányba mutatott. A kamera követte irányát. Taguchi egy kis kiemelt négyzeten steppelt (?). Igen. Tap Dance Taguchi Junnosuke. És akkor jöttem rá hogy mennyi energia szorult belé, mikor leszaltózott és még pár tánc mozdulat sort letáncolt. És az utolsó Kamenashi. Ott ahol először kezdtek el táncolni. Lila és rózsaszín fények keveredtek. A kép kivetítőkön gyönyörű Sakura (cseresznyevirágfa) látható.
Fentről valami szirmokat szórtak. Kazuya arcát egy hatalmas legyező takarta és egy hagyományos köpeny szerűség volt rajta. Creation Dance Kazuya Kamenashi. A haja olyan hosszú volt, hogy egy kis copfba összefogta. Összecsukva a legyezőt, sikoltozás hallatszott. A legyezővel mintha táncolt volna vele, de fogalmam sem volt. Ilyet még életembe nem láttam. Forgott vele, óvatosan átívelte a feje fölött, utána megint fogott és ledobta a színpad elé, a köpenyt pedig a másik oldalra. Szexin és csábítóan kivette a hajából a gumit. Megrázta a fejét, hogy az arcába lógó haj alól, lehetett látni, ahogy megnyalta a száját. Elérte amit akart. Újabb sikoltozások hallatszottak. És feltűnnek a többiek, a rózsaszín és lila fényhatását kék szín váltotta fel, pörgősebb a zene és egyszerre kitáncoló mozdulatok. Ritmusra hallatszó tapsviharok. Néha-néha sikoltozások ismétlődtek, hol szaltókért, hol pedig meg mert vége lett. Aztán össze vágva egy másik résszel, ahol más ruhába voltak, és énekeltek. A Run for you-t. A hangukon hallható volt hogy tényleg éneklik és nem csak tátogtak. Kitáncolták. Kezek a magasban. Eszméletlen. És amikor a koncertnek ténylegesen vége a DVD átváltott valami másra, ami nem kötötte le ennyire a figyelmem. A srácok mosolyogva figyelték, ahogy ámulva bámultam a képernyőt. Jane sikongatott, mikor vége lett a koncert felvételnek. Én csendbe voltam, meg se tudtam szólalni, annyira tetszett. Bánom hogy ezt csak ekkor láttam. Vagy lehet hogy már láttam, azok között a videók között, miket Jane küldött, csak nem néztem végig, sőt bele se néztem, annyit küldött, hogy nem érdekeltek. Mert akkor még fogalmam se volt arról, hogy elfogunk velük tölteni egy hetet. De akkor, amikor mondani akartam hogy mennyire tetszett a koncert előadásuk, akkor arra gondoltam, hogy nem akarok egy őrült lánynak tűnni, de nem bírtam.
- Ez elképesztő vooolt! - fordultam feléjük.
- Milyen hajam volt - nyúlt Ueda a hajához, és végig simította.
- Ez mikori felvétel? - kérdezte Koki.
- Nyár - mosolygott Kame.
- Milyen jól néztem ki - simította végig mond a két kezével az arcát, a többiek meg elnevették magukat. Sőt még én is elmosolyodtam.
- Mikor fogtok énekelni? - csillant fel Jane szeme ahogy az eszébe jutott az egész.
- Majd holnap, este már fáradtak vagyunk - mondta Kame és összeborzolta Jane haját, aki egyszerre szomorú volt és boldog. Mi fel mentünk aludni, és később a fiúk is. Míg mi feküdtünk az ágyba, tisztán lehetett hallani ahogy Junno még fárasztotta a többieket valami hülyeséggel. Miután elcsitultak, vagy is elmentünk aludni, azután még vagy fél - 1 óráig forgolódtam az ágyba. Hol melegem volt, hol fáztam. Sehogy se volt kényelmes. Meguntam. Felültem. Jane-t elnyomta az álom, és ennek jeléül horkolt. Láttam és hallottam is. Neki jó éjszakája volt. Hisz az álom srácaival egy levegőt szívott non-stop 24-be, és ne őrült rajongói betörést hajtott végre. Én kiszálltam az ágyamból és leindulta a konyha felé. Láttam hogy égett a villany. Gondoltam, hogy mi vagy a fiúk hagyták felkapcsolva a lámpát. Mikor teljesen végig tekintettem a konyhába, láttam hogy egy sötét hajú srác ott ül az egyik széken a pultnál, és dúdolgatott magába. Valami fogott a kezébe. Egy bögrét ha jól láttam. Igen. Szürcsölgette az innivalóját. Odasétáltam, felém kapta fejét, amikor meghallottam lépteimet. Meglepődött, de valami öröm bujkált az arcán, hogy nem ő az egyetlen, aki nem tud aludni. Végig pásztázott szemével, majd tekintete a bögrére terelődött vissza és elmosolyodott.
- Látom téged is megtalált az álmatlanság - nézett újra felém. Mosolyogva bólintottam és leültem a mellette lévő székre. Ő pedig lehúzta az utolsó kortyot a bögréjéből. És tovább dúdolgatta azt, amit eddig, mielőtt ideültem.
- Mit dúdolsz? - kérdeztem. Minél tovább dúdolta, annál jobban érdekelt.
- Az egyik szóló számomat - mosolygott rám. Mintha már tudnom kellett volna, hogy melyik számot dúdolta. - Aishiteru kara.
- Elénekled? - bár arra számítottam hogy nemet mond mert a többiek már aludtak. De ehelyett belekezdett.
Kimi tono kyori sotto omoikaeshitewa
hitori jyanai koto
kimi ga bokuni oshiete kureta
Kimiga kurushii toki wa dareyori mikata ni naruto kimeta
wasurenaide boku wa kimi wo aishiterukara
tatoeba moshi kono yoru
boku ga kimi wo ushinattato shitemo
wasurenaiyo boku wa kimi wo aishiteiru kara
wasurenaide boku wa kimi wo aishiteiru kara
- az utolsó sor után szóhoz se jutottam. A dal nagyon szép volt. Ahogy énekelte... Az ajkai csábítóan ejtették ki a szavakat. Hangja felemnek nyugtatás volt. Azt hittem leesek a székről. Mikor nem akartam magamhoz térni a csodálattól, Kame gúnyosan elmosolyodott.
- Ugye azért még kapsz levegőt? - észhez tértem. És lenevettem magam, és oldalba böktem.
- Nagyon szél dal - mosolyogtam.
- Köszi - biztatóan vissza mosolygott. - Szeretem ezt a dalt.
- Amikor ezt a számot írtad, akkor szerelmes voltál? - vajon hányszor volt szerelmes? Egy sztárnak nem lehet nagy esélye egy normális kapcsolatra. Neki sikerült? Egyáltalán próbált valakivel ilyen kapcsolatba lépni?
- Nem vagyok jó az ilyenekbe - szünetet tartott. - Fogalmam sincs hogy mit kéne csinálnom, még nem volt senki, akit igazán szerettem volna. nézett elég elnyúlt képpel, nézte az üres bögréjét.
- Ne haragudj, én nem akartam... -kezdtem. fogalmam sem volt hogy ennyitől ilyen rossz kedve lehetett.
- Nem - rázta meg a fejét és elmosolyodott újra. - Csak kíváncsi voltál. - nézett rám. Olyan édesen mosolygott. Azt hittem elolvadok a széken. Iszonyat szexi volt. Szavam se lehetett.
- Pedig azt hittem nagy nő csábász vagy - nevettem.
- Tévedsz - nevetett. - Sose voltam valami bátor az ilyesmikben. De talán ez a híresség dolog is rátesz egy lapáttal, talán nem is baj. Ha lenne valakim akkor nem sok időm lenne a kapcsolatra, mert ez minden időmet elveszi. Talán megunná vagy csak egyszerűen nem bírná a sok sikoltozó lányt - belegondoltam. Egy lány, mint Kame barátnője, akit a sikoltozó lányok tömege, meglátott a nagy szerelmükkel. A lányok magukban szidták azt a szegény lányt, aki csak szerelmes. Aztán jöttek a fotósok, a TV-sek, faggatni őket. Majd lefotózták őket 600 féleképpen. Aztán elkezdték a lányt zaklatni. A lány nem bírta tovább és szakított a sráccal. A rajongók örülnek, a fotósok újra felbukkannak. Húha. Ez a híresség tönkre tehet. - Nyugi, azért ne úgy képzeld el hogy a rajongók halálosan fenyegetik. Inkább féltékenység, vagy a gondolat, hogy bárkit megkaphatnék. De mindegy. Egy ideig még nem kell ezzel foglalkoznom. Bocsi, hogy ilyenekkel tartalak fent.
- Köszi, hogy elmondtad- mosolyogtam. Lepattantam a székről hogy felinduljak a szobámba.
- Jó éjt... Meagen - a hangján hallottam hogy nagyon elmosolyodott.
- Neked is. - Halkan elosontam a fiúk szobája mellett, de valami zajt hallottam, és Taguchi hangját. gondoltam hogy álmába beszél, ezért tovább mentem egészen a mi szobánkig. Halkan benyitottam, Jane pedig még mindig milyen aludt. Gyorsan bebújtam az ágyamba hogy el aludjak végre. Nem tartott olyan sokáig mint legelőször.
- Ez elképesztő vooolt! - fordultam feléjük.
- Milyen hajam volt - nyúlt Ueda a hajához, és végig simította.
- Ez mikori felvétel? - kérdezte Koki.
- Nyár - mosolygott Kame.
- Milyen jól néztem ki - simította végig mond a két kezével az arcát, a többiek meg elnevették magukat. Sőt még én is elmosolyodtam.
- Mikor fogtok énekelni? - csillant fel Jane szeme ahogy az eszébe jutott az egész.
- Majd holnap, este már fáradtak vagyunk - mondta Kame és összeborzolta Jane haját, aki egyszerre szomorú volt és boldog. Mi fel mentünk aludni, és később a fiúk is. Míg mi feküdtünk az ágyba, tisztán lehetett hallani ahogy Junno még fárasztotta a többieket valami hülyeséggel. Miután elcsitultak, vagy is elmentünk aludni, azután még vagy fél - 1 óráig forgolódtam az ágyba. Hol melegem volt, hol fáztam. Sehogy se volt kényelmes. Meguntam. Felültem. Jane-t elnyomta az álom, és ennek jeléül horkolt. Láttam és hallottam is. Neki jó éjszakája volt. Hisz az álom srácaival egy levegőt szívott non-stop 24-be, és ne őrült rajongói betörést hajtott végre. Én kiszálltam az ágyamból és leindulta a konyha felé. Láttam hogy égett a villany. Gondoltam, hogy mi vagy a fiúk hagyták felkapcsolva a lámpát. Mikor teljesen végig tekintettem a konyhába, láttam hogy egy sötét hajú srác ott ül az egyik széken a pultnál, és dúdolgatott magába. Valami fogott a kezébe. Egy bögrét ha jól láttam. Igen. Szürcsölgette az innivalóját. Odasétáltam, felém kapta fejét, amikor meghallottam lépteimet. Meglepődött, de valami öröm bujkált az arcán, hogy nem ő az egyetlen, aki nem tud aludni. Végig pásztázott szemével, majd tekintete a bögrére terelődött vissza és elmosolyodott.
- Látom téged is megtalált az álmatlanság - nézett újra felém. Mosolyogva bólintottam és leültem a mellette lévő székre. Ő pedig lehúzta az utolsó kortyot a bögréjéből. És tovább dúdolgatta azt, amit eddig, mielőtt ideültem.
- Mit dúdolsz? - kérdeztem. Minél tovább dúdolta, annál jobban érdekelt.
- Az egyik szóló számomat - mosolygott rám. Mintha már tudnom kellett volna, hogy melyik számot dúdolta. - Aishiteru kara.
- Elénekled? - bár arra számítottam hogy nemet mond mert a többiek már aludtak. De ehelyett belekezdett.
Kimi tono kyori sotto omoikaeshitewa
hitori jyanai koto
kimi ga bokuni oshiete kureta
Kimiga kurushii toki wa dareyori mikata ni naruto kimeta
wasurenaide boku wa kimi wo aishiterukara
tatoeba moshi kono yoru
boku ga kimi wo ushinattato shitemo
wasurenaiyo boku wa kimi wo aishiteiru kara
wasurenaide boku wa kimi wo aishiteiru kara
- az utolsó sor után szóhoz se jutottam. A dal nagyon szép volt. Ahogy énekelte... Az ajkai csábítóan ejtették ki a szavakat. Hangja felemnek nyugtatás volt. Azt hittem leesek a székről. Mikor nem akartam magamhoz térni a csodálattól, Kame gúnyosan elmosolyodott.
- Ugye azért még kapsz levegőt? - észhez tértem. És lenevettem magam, és oldalba böktem.- Nagyon szél dal - mosolyogtam.
- Köszi - biztatóan vissza mosolygott. - Szeretem ezt a dalt.
- Amikor ezt a számot írtad, akkor szerelmes voltál? - vajon hányszor volt szerelmes? Egy sztárnak nem lehet nagy esélye egy normális kapcsolatra. Neki sikerült? Egyáltalán próbált valakivel ilyen kapcsolatba lépni?
- Nem vagyok jó az ilyenekbe - szünetet tartott. - Fogalmam sincs hogy mit kéne csinálnom, még nem volt senki, akit igazán szerettem volna. nézett elég elnyúlt képpel, nézte az üres bögréjét.
- Ne haragudj, én nem akartam... -kezdtem. fogalmam sem volt hogy ennyitől ilyen rossz kedve lehetett.
- Nem - rázta meg a fejét és elmosolyodott újra. - Csak kíváncsi voltál. - nézett rám. Olyan édesen mosolygott. Azt hittem elolvadok a széken. Iszonyat szexi volt. Szavam se lehetett.
- Pedig azt hittem nagy nő csábász vagy - nevettem.
- Tévedsz - nevetett. - Sose voltam valami bátor az ilyesmikben. De talán ez a híresség dolog is rátesz egy lapáttal, talán nem is baj. Ha lenne valakim akkor nem sok időm lenne a kapcsolatra, mert ez minden időmet elveszi. Talán megunná vagy csak egyszerűen nem bírná a sok sikoltozó lányt - belegondoltam. Egy lány, mint Kame barátnője, akit a sikoltozó lányok tömege, meglátott a nagy szerelmükkel. A lányok magukban szidták azt a szegény lányt, aki csak szerelmes. Aztán jöttek a fotósok, a TV-sek, faggatni őket. Majd lefotózták őket 600 féleképpen. Aztán elkezdték a lányt zaklatni. A lány nem bírta tovább és szakított a sráccal. A rajongók örülnek, a fotósok újra felbukkannak. Húha. Ez a híresség tönkre tehet. - Nyugi, azért ne úgy képzeld el hogy a rajongók halálosan fenyegetik. Inkább féltékenység, vagy a gondolat, hogy bárkit megkaphatnék. De mindegy. Egy ideig még nem kell ezzel foglalkoznom. Bocsi, hogy ilyenekkel tartalak fent.
- Köszi, hogy elmondtad- mosolyogtam. Lepattantam a székről hogy felinduljak a szobámba.
- Jó éjt... Meagen - a hangján hallottam hogy nagyon elmosolyodott.
- Neked is. - Halkan elosontam a fiúk szobája mellett, de valami zajt hallottam, és Taguchi hangját. gondoltam hogy álmába beszél, ezért tovább mentem egészen a mi szobánkig. Halkan benyitottam, Jane pedig még mindig milyen aludt. Gyorsan bebújtam az ágyamba hogy el aludjak végre. Nem tartott olyan sokáig mint legelőször.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése