- Igen én vagyok. Mikor? Az megfelel. Az jó lenne. Rendben. Köszönöm. Viszlát - tette le a telefont és elég nagy mosoly kerekedett el arcán. Aztán ránk nézett és Uedáék nyakába ugrott. - KONCERTEM LESZ! - kiabálta. Teljesen elfelejtette hogy valaki még aludt. De a másik kettő is. Visszaölelgették, megütögették a vállát. Aztán Jane is szinte a nyakába ugrott. Persze, ő sose maradhatott ki. Mondjuk nem csodáltam, még egy Kame koncerten se volt, és biztos nagyon örült neki. Jane mindig örült. ha másnak sikerült valamit, és aranyosan gratulált. Még egy legyet se tudott volna bántani. A következő pillanatban a lépcső felől hallottunk két hangot. Oda kaptuk a fejünket és Koki és Naka nyújtózkodott a nappalinál.
- Nektek is jó reggelt - jött oda hozzánk Yuichi.
- Minek örülünk ennyire? - követte Tanaka.
- Kamenak koncertje lesz - ugrált örömében Jane a két fiú előtt. Szegények alig keltek fel pár percre és már egy fanatikus lánnyal kezdik a reggelt. Bár, az évek alatt biztos nem az volt az első ilyen reggelük. Koki a tenyerét rátette Jane feje búbjára és összeborzolta, az amúgy is elaludt haját. Yuichi odasétált Kamehoz és összepacsiztak.
- Mikor lesz a koncert? - kérdezte Junno.
- Ühm... holnap után.
- Akkor kemény táncóráid lesznek -motyogtam. Ő csak egy "ugyan, kérlek" fejjel nézett rám. Lehet hogy valamikor sokkal többet kellett táncórákon szenvednie, mint majd erre a koncertre.
- Amikor a Tokyo koncertre, meg az ilyenekre készültünk szinte a tánc terem lett a második otthonunk - nevetett. Még beszélgettek erről a koncertezésről, ami végül nosztalgiát váltott ki. Reggeli után egyből ment mindenki átöltözni, mert indultunk a táncóránkra. Felvettem egy szürke melegítő nadrágot, és egy ujjatlant, ami kék volt. Befújtam magam és összefogtam a hajam, és felkaptam egy másfél literes flakont, ami tele volt ízesített vízzel. Akkor már felkészültem, nem úgy mint először. Jane is így tett. A fiúk kicsivel többet vártak ránk, de megérte. Mikor lefutottunk a lépcsőn Kame tekintetét kerültem, de ahogy a lépcsőtől melléjük sétáltunk, végig magamon éreztem tekintetét. Junno, Tatsuya arcáról le nem hervadt a mosoly. Koki és Nakamaru még mindig ásítgattak. A kocsiba ittak egy pár kortyos colát ( vagyis nekik pár korty). Hamar lehúzták azt az egy doboz colát. Utána mintha éberebbek lettek volna, de nem 100%. Mikor odaértünk gyorsan kipattantunk a kocsiból. Megvártuk amíg ők is kimásztak, bár sokkal lassabban. Ők számtalanszor itt lehettek, de nekünk ez nem adatott meg. És mivel csak másodjára voltunk ott akkor, nagyon izgatottak voltunk még akkor is. Belépve a terembe jobban éreztem magam mint tegnap. Jane-el elsőnek léptünk be. Gyorsan letettük a flakonunkat és hátra néztük, de még a fiúk hangját se hallottuk. Ezért megkérdem Jane-t hogy ismételjük át a tegnapi lépéseket, hogy ne legyek lemaradva. Nagyon lelkes lettem, pedig nem tudok táncolni. Jane elkezdte táncolni a tegnapiakat. Pár lépés rémlett, és rájöttem hogy elég vicces dolog lesz megtanulnom. Szóval mondtam hogy lassan, ezért lépésenként is megmutatta. Le se vettem róla a szemem. Ügyetlenül próbáltam követni mozdulatait. Átvéve a táncot felnéztem magam elé, és öt srác tekintetét élvezhettük egyszerre. Észre se vettem őket, annyira belemerültem ebbe az egészbe. Mikor már mi is a fiúkat bámultuk, rájöttem hogy idétlenül jött ki. Heten voltunk a táncterembe és le se vettük egymásról szemünket. Senki sem szólalt meg. Még Taguchi se, pedig az nap elég jó kedvű volt. Végig pásztáztam a szememmel mind az 5 srácot, de Kamen valahogy megakadt a szemem, és ő se volt másképp vele. Ugyanúgy mustrált ahogy én őt. Mélyen a szemébe néztem. Az édes, gyönyörű csoki barna szemébe. Valahogy nem tudtam elkapni a tekintetem. Mintha fogvatartott volna. Nem volt elég. Fél mosolyra húzta a száját és megremegtem. Pillangók ezrei repdestek a gyomromban. A szívem ezerrel vert. Megmozdulni nem tudtam. Arra gondoltam hogy valamivel azt a kellemetlen csendet meg kellett volna törnöm. De mielőtt kitalálhattam volna valamit Junno felszólalt.
- Eltáncoljátok velem még egyszer? - mosolygott ránk. Bólintottunk, elkezdett számolni és elkezdtük. Próbáltam eltáncolni azt, amit Jane pár másodperce mutatott. Ahogy emlékeztem rá, úgy táncoltam. Nagy meglepetésemre nem rontottam. Junno az egyik mozdulatnál lemaradt , de utána gyorsan észhez tért, és folytatta, és tudtam hogy Kame engem néz, végig követte mozdulataimat. Közben fél szemmel láttam ahogy ő is átveszi magában a mozdulatokat. Mikor végig vettük a táncot Junno mosolyogva megvakarta a tarkóját. - Megpróbálhatnánk még egyszer, kérlek? - Jane ugrálva tapsikolt. Ez nála igen jelentett. Beálltak a többiek is. Csak hogy nem elénk álltak, hanem mögénk. Eléggé ideges voltam, mert féltem hogy elrontom és ők pont látni fogják. De Taguchi is elrontotta és nem lett semmi. Na mindegy. Nem szerettem ha néztek tánc közbe. Vagyis ha tudtam hogy minimum öt szempár rajtam van. Most zenét is kapcsoltak hozzá és úgy táncoltuk el. Igyekeztem arra koncentrálni hogy ne rontsak. Nem mertem közbe más fele nézni. Nem akartam hogy megint megbabonázzon a tekintete. Ezért végig táncoltam. Már kezdtem fáradni, ezért odamentem a flakonomhoz, leültem és mikor inni akartam belőle, megjelent a koreográfus. Gale. Életvidáman, tele energiával. A szőkés - barna haja megint fel volt zselézve, mint első nap, és melegítőbe volt. De nem zavart hogy mondta, azt hogy álljunk be a helyünkre még gyorsan lehúztam pár nagy kortyot. Kicsit felfrissülve éreztem magam a hideg kortyok hatása miatt, de ez addig tartott, amíg beálltunk a helyünkre. Aztán újra eltáncoltuk, amit már előtte 3x. Gale-nek tetszett. Azt mondta ügyesek vagyunk.
- Tegnap táncóra után gondolkoztam - kezdte - és amikor elkezdtek majd énekelni akkor egy körbe fogtok állni, és úgy - magyarázta. Én nem értettem igazán az egészet, ők egyből fogták magukat és alkottak egy kört. El indult a zene és az ének is elkezdődött. A fiúk úgy tettek mintha énekelnének. Még mindig nem értettem. - Természetesen majd egy kamera, ami így körkörösen fog forog és felvenni titeket. Majd ezt még lebeszélem, ha ez az ötlet nektek is tetszik. - és kíváncsian nézett rájuk várta a választ. A fiúk össze bólintottak majd felénk néztek. Az arcomon még mindig az értetlenség tükröződött. Ránéztem Jane-re. Talán ő se értette először.
- Szerintetek? - kérdezte Tatsuya. Jane maga felé fordított. Tőlem várta a beleegyezést mert neki tetszett. Hát akkor ki lettem volna én, hogy nemet mondjak? Rábólintottam mosolyogva. A fiúk felé fordult mosolyogva, ugrálva tapsolt, Szerintem értették mert Gale-re rám mosolyogtak. Gale is nagyon boldog lett. Nem tudom hogy emiatt a körbe éneklős rész miatt, vagy azért mert a fiúk ránk bízták a döntést. De szerintem az utóbbi : Vissza állította oda, ahol befejeztük a táncot. Tovább vette velünk. És én is betudtam csatlakozni. Nem úgy mint azelőtti nap. Nem maradtam le, nem rontottam el (nagyon), és élveztem is. Egy "kis" idővel később ránézte az órára, sajnálattal fordultam vissza, mert már csak fél óra volt hátra. Koreográfusunk hozzátett még 3 mozdulat sort, eltáncoltatta velünk többször, hol az elejétől, hol pedig csak az új részt. Ezzel telt el az a repke pillanatnak tűnő fél óra. A srác megköszönte a táncórát és meghajolt. Mi is így tettünk. Vagy is én kicsit késve kaptam észhez, de meghajoltam. Melegem volt minden bajom volt. fáradt is voltam és nyűgös. Még azért táncoltam volna. Logikus.
- Kame te akkor maradsz próbálni a koncertre? - futott vissza a srác. Az említett személy csak bólintott. Ha nem szólt volna neki, lehet elfelejtette volna. - Akkor nem sokára visszajövök addig fújd ki magad - mosolygott. Kazuya mosolyogva leült a nem rég bekapcsolt ventilátorhoz, hogy hűtse magát. A fiúk vállon, házon veregették, sok sikert kívántak és leléptek. Vagy is ki a teremből. Kamenashi gyorsan felpattant és utánuk kiabált.
- Ott hagyjátok nekem a kocsit? - a fiúk gondolkoztak, úgy is fontolgatták hogy elmennek fagyizni, mert Jane megakarta kóstolni az itteni fagyit. Tatsuya visszajön a terembe és felénk fordul.
- Van kedvetek fagyizni egyet? - mosolygott. Jane gondolkodás nélkül beleegyezett. Aztán rám néztek. Nem akartam úgy menni hogy Kame nincs ott.
- Én meg várom Kamet, menjetek csak - mosolyodtam el. Kamenashi meglepődötten rám nézett.
- Biztos? Nem kell miattam lemaradnod erről - mondta édesen. De meg ráztam a fejem Jane megfogta a bal kezem mindkét kezével.
- Maradjak én is? - nézett rám, mint ez lenne a kötelessége, de a szemébe láttam, hogy mennyire menni akart.
- Nem, dehogy. Menj csak, úgy is te vártad a legjobban a fagyizást. Majd megyek veletek legközelebb - mosolyogtam úgy rám, hogy hihetett nekem és mehettek. Elhitték. Jane szorosan megölelt majd Tatsuya mellé lépett és eltűntek. az ajtóból. A következő pillanatban Kame kezébe landolt egy kulcs csomó. Gondoltam a kocsié. Hamar összeszedték a cuccokat és elmentek. Én leülte oda, ahol az innivalók és lejátszók pihentek. Csak ketten voltunk a terembe. Oda jött elém és leült velem szembe. Még mindig édesen mosolygott. Láttam rajta hogy meg akart szólalni, de mielőtt meg kérdezhette volna azt, amit akart négy srác hangja jött ki az öltözőből.
- Nektek is jó reggelt - jött oda hozzánk Yuichi.
- Minek örülünk ennyire? - követte Tanaka.
- Kamenak koncertje lesz - ugrált örömében Jane a két fiú előtt. Szegények alig keltek fel pár percre és már egy fanatikus lánnyal kezdik a reggelt. Bár, az évek alatt biztos nem az volt az első ilyen reggelük. Koki a tenyerét rátette Jane feje búbjára és összeborzolta, az amúgy is elaludt haját. Yuichi odasétált Kamehoz és összepacsiztak.- Mikor lesz a koncert? - kérdezte Junno.
- Ühm... holnap után.
- Akkor kemény táncóráid lesznek -motyogtam. Ő csak egy "ugyan, kérlek" fejjel nézett rám. Lehet hogy valamikor sokkal többet kellett táncórákon szenvednie, mint majd erre a koncertre.
- Amikor a Tokyo koncertre, meg az ilyenekre készültünk szinte a tánc terem lett a második otthonunk - nevetett. Még beszélgettek erről a koncertezésről, ami végül nosztalgiát váltott ki. Reggeli után egyből ment mindenki átöltözni, mert indultunk a táncóránkra. Felvettem egy szürke melegítő nadrágot, és egy ujjatlant, ami kék volt. Befújtam magam és összefogtam a hajam, és felkaptam egy másfél literes flakont, ami tele volt ízesített vízzel. Akkor már felkészültem, nem úgy mint először. Jane is így tett. A fiúk kicsivel többet vártak ránk, de megérte. Mikor lefutottunk a lépcsőn Kame tekintetét kerültem, de ahogy a lépcsőtől melléjük sétáltunk, végig magamon éreztem tekintetét. Junno, Tatsuya arcáról le nem hervadt a mosoly. Koki és Nakamaru még mindig ásítgattak. A kocsiba ittak egy pár kortyos colát ( vagyis nekik pár korty). Hamar lehúzták azt az egy doboz colát. Utána mintha éberebbek lettek volna, de nem 100%. Mikor odaértünk gyorsan kipattantunk a kocsiból. Megvártuk amíg ők is kimásztak, bár sokkal lassabban. Ők számtalanszor itt lehettek, de nekünk ez nem adatott meg. És mivel csak másodjára voltunk ott akkor, nagyon izgatottak voltunk még akkor is. Belépve a terembe jobban éreztem magam mint tegnap. Jane-el elsőnek léptünk be. Gyorsan letettük a flakonunkat és hátra néztük, de még a fiúk hangját se hallottuk. Ezért megkérdem Jane-t hogy ismételjük át a tegnapi lépéseket, hogy ne legyek lemaradva. Nagyon lelkes lettem, pedig nem tudok táncolni. Jane elkezdte táncolni a tegnapiakat. Pár lépés rémlett, és rájöttem hogy elég vicces dolog lesz megtanulnom. Szóval mondtam hogy lassan, ezért lépésenként is megmutatta. Le se vettem róla a szemem. Ügyetlenül próbáltam követni mozdulatait. Átvéve a táncot felnéztem magam elé, és öt srác tekintetét élvezhettük egyszerre. Észre se vettem őket, annyira belemerültem ebbe az egészbe. Mikor már mi is a fiúkat bámultuk, rájöttem hogy idétlenül jött ki. Heten voltunk a táncterembe és le se vettük egymásról szemünket. Senki sem szólalt meg. Még Taguchi se, pedig az nap elég jó kedvű volt. Végig pásztáztam a szememmel mind az 5 srácot, de Kamen valahogy megakadt a szemem, és ő se volt másképp vele. Ugyanúgy mustrált ahogy én őt. Mélyen a szemébe néztem. Az édes, gyönyörű csoki barna szemébe. Valahogy nem tudtam elkapni a tekintetem. Mintha fogvatartott volna. Nem volt elég. Fél mosolyra húzta a száját és megremegtem. Pillangók ezrei repdestek a gyomromban. A szívem ezerrel vert. Megmozdulni nem tudtam. Arra gondoltam hogy valamivel azt a kellemetlen csendet meg kellett volna törnöm. De mielőtt kitalálhattam volna valamit Junno felszólalt.
- Eltáncoljátok velem még egyszer? - mosolygott ránk. Bólintottunk, elkezdett számolni és elkezdtük. Próbáltam eltáncolni azt, amit Jane pár másodperce mutatott. Ahogy emlékeztem rá, úgy táncoltam. Nagy meglepetésemre nem rontottam. Junno az egyik mozdulatnál lemaradt , de utána gyorsan észhez tért, és folytatta, és tudtam hogy Kame engem néz, végig követte mozdulataimat. Közben fél szemmel láttam ahogy ő is átveszi magában a mozdulatokat. Mikor végig vettük a táncot Junno mosolyogva megvakarta a tarkóját. - Megpróbálhatnánk még egyszer, kérlek? - Jane ugrálva tapsikolt. Ez nála igen jelentett. Beálltak a többiek is. Csak hogy nem elénk álltak, hanem mögénk. Eléggé ideges voltam, mert féltem hogy elrontom és ők pont látni fogják. De Taguchi is elrontotta és nem lett semmi. Na mindegy. Nem szerettem ha néztek tánc közbe. Vagyis ha tudtam hogy minimum öt szempár rajtam van. Most zenét is kapcsoltak hozzá és úgy táncoltuk el. Igyekeztem arra koncentrálni hogy ne rontsak. Nem mertem közbe más fele nézni. Nem akartam hogy megint megbabonázzon a tekintete. Ezért végig táncoltam. Már kezdtem fáradni, ezért odamentem a flakonomhoz, leültem és mikor inni akartam belőle, megjelent a koreográfus. Gale. Életvidáman, tele energiával. A szőkés - barna haja megint fel volt zselézve, mint első nap, és melegítőbe volt. De nem zavart hogy mondta, azt hogy álljunk be a helyünkre még gyorsan lehúztam pár nagy kortyot. Kicsit felfrissülve éreztem magam a hideg kortyok hatása miatt, de ez addig tartott, amíg beálltunk a helyünkre. Aztán újra eltáncoltuk, amit már előtte 3x. Gale-nek tetszett. Azt mondta ügyesek vagyunk.
- Tegnap táncóra után gondolkoztam - kezdte - és amikor elkezdtek majd énekelni akkor egy körbe fogtok állni, és úgy - magyarázta. Én nem értettem igazán az egészet, ők egyből fogták magukat és alkottak egy kört. El indult a zene és az ének is elkezdődött. A fiúk úgy tettek mintha énekelnének. Még mindig nem értettem. - Természetesen majd egy kamera, ami így körkörösen fog forog és felvenni titeket. Majd ezt még lebeszélem, ha ez az ötlet nektek is tetszik. - és kíváncsian nézett rájuk várta a választ. A fiúk össze bólintottak majd felénk néztek. Az arcomon még mindig az értetlenség tükröződött. Ránéztem Jane-re. Talán ő se értette először.- Szerintetek? - kérdezte Tatsuya. Jane maga felé fordított. Tőlem várta a beleegyezést mert neki tetszett. Hát akkor ki lettem volna én, hogy nemet mondjak? Rábólintottam mosolyogva. A fiúk felé fordult mosolyogva, ugrálva tapsolt, Szerintem értették mert Gale-re rám mosolyogtak. Gale is nagyon boldog lett. Nem tudom hogy emiatt a körbe éneklős rész miatt, vagy azért mert a fiúk ránk bízták a döntést. De szerintem az utóbbi : Vissza állította oda, ahol befejeztük a táncot. Tovább vette velünk. És én is betudtam csatlakozni. Nem úgy mint azelőtti nap. Nem maradtam le, nem rontottam el (nagyon), és élveztem is. Egy "kis" idővel később ránézte az órára, sajnálattal fordultam vissza, mert már csak fél óra volt hátra. Koreográfusunk hozzátett még 3 mozdulat sort, eltáncoltatta velünk többször, hol az elejétől, hol pedig csak az új részt. Ezzel telt el az a repke pillanatnak tűnő fél óra. A srác megköszönte a táncórát és meghajolt. Mi is így tettünk. Vagy is én kicsit késve kaptam észhez, de meghajoltam. Melegem volt minden bajom volt. fáradt is voltam és nyűgös. Még azért táncoltam volna. Logikus.
- Kame te akkor maradsz próbálni a koncertre? - futott vissza a srác. Az említett személy csak bólintott. Ha nem szólt volna neki, lehet elfelejtette volna. - Akkor nem sokára visszajövök addig fújd ki magad - mosolygott. Kazuya mosolyogva leült a nem rég bekapcsolt ventilátorhoz, hogy hűtse magát. A fiúk vállon, házon veregették, sok sikert kívántak és leléptek. Vagy is ki a teremből. Kamenashi gyorsan felpattant és utánuk kiabált.
- Ott hagyjátok nekem a kocsit? - a fiúk gondolkoztak, úgy is fontolgatták hogy elmennek fagyizni, mert Jane megakarta kóstolni az itteni fagyit. Tatsuya visszajön a terembe és felénk fordul.
- Van kedvetek fagyizni egyet? - mosolygott. Jane gondolkodás nélkül beleegyezett. Aztán rám néztek. Nem akartam úgy menni hogy Kame nincs ott.
- Én meg várom Kamet, menjetek csak - mosolyodtam el. Kamenashi meglepődötten rám nézett.
- Biztos? Nem kell miattam lemaradnod erről - mondta édesen. De meg ráztam a fejem Jane megfogta a bal kezem mindkét kezével.
- Maradjak én is? - nézett rám, mint ez lenne a kötelessége, de a szemébe láttam, hogy mennyire menni akart.
- Nem, dehogy. Menj csak, úgy is te vártad a legjobban a fagyizást. Majd megyek veletek legközelebb - mosolyogtam úgy rám, hogy hihetett nekem és mehettek. Elhitték. Jane szorosan megölelt majd Tatsuya mellé lépett és eltűntek. az ajtóból. A következő pillanatban Kame kezébe landolt egy kulcs csomó. Gondoltam a kocsié. Hamar összeszedték a cuccokat és elmentek. Én leülte oda, ahol az innivalók és lejátszók pihentek. Csak ketten voltunk a terembe. Oda jött elém és leült velem szembe. Még mindig édesen mosolygott. Láttam rajta hogy meg akart szólalni, de mielőtt meg kérdezhette volna azt, amit akart négy srác hangja jött ki az öltözőből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése