Viszont akárhogy próbáltam elnyomni a kétségeimet, nem ment, és feltört belőlem az, amire gondolni se akartam.
- Kame - szemeit az enyémbe fúrta és csak nézett rám - Mi lesz velünk? - láttam rajta, hogy nem érti a kérdésemet, ezért jobban megfogalmaztam. - A hétvége után - célozgattam arra elég egyértelműen, hogy 4 nap múlva haza kell mennünk itt hagyni Tokiót.
- Hát - húzta el a száját. Itt már semmi jót nem sejtettem. - haza kell mennetek, ez nem is kérdés - mondta ki az igazat, amivel tisztában voltam, de az ő szájából fájdalmasan hangzott a tény, hogy itt kell hagynom. Legszívesebben vittem volna magammal Kamet. Ekkor eszembe jutottak a szüleim, hogy biztos otthon várnak. Az eddig fel sem tűnő honvágyam előtört, és haza akartam menni. Hiányzott anya, apa, a szobám, az ismerős környék. De még volt 4 nap. Anyával beszélni akartam abban a pillanatban, de hogy mondtam volna? Egy idolba szerelmes lettem, ezért haza akarom vinni ?A válaszuk előtt háromszor minimum átgondolták volna, hogy tényleg a lányuk telefonál -e. Meg Kamet sem tolhattam el magamtól, hogy most fel kell hívnom a szüleimet, mert honvágyam lett. De tudtam, hogy amint visszaérünk felfogom hívni őket. Akkor meg ki kellett zökkennem, hogy reagálhassak Kamera, aki már megint elég szomorúan meredt rám. Rossz volt így látnom, de tudom, hogy Ő is tudja, hogy igaza van, még ha fájt is. De nem akartam erről már hallani se. De meg kellett próbálnom kiélvezni azt az estét. A témák után nehéz lett volna. De meg próbáltam menteni a menthetőt. Arca olyan szomorú volt mint egy kisgyereknek, akinek nem vettek meg valamit, amit szeretett volna. A kezemmel gyengéden meg simítottam az arcát. Szemei mintha meg csillantak volna és rám nézett. A kezét az enyémre tette. Az övé meleg, puha volt az enyémmel ellenkezőleg. Hozzászorította az arcához, mintha sose akarta volna elengedni. Erősen megölelt. A hajam ellepte az arcát. Mintha összeolvadtunk volna. Mozdulatlanul öleltük egymást. Felsőm beszívta illatát. Aztán meghallottam halk suttogását. Először nem értettem. Kellett pár másodperc, amíg az agyam értelmes szóvá formálta halk mormogását. Azt mondta, hogy Szeretlek. A gyomrom görcsbe rándult. Úgy éreztem magam, mintha megbabonáztak volna egy varázsigével. Kamenashi Kazuya megbolondított egyetlen szóval.
- Én is téged - suttogtam halkan a fülébe. Éreztem szorításán hogy megborzongott, kirázta őt a hideg. Kezei megfeszültek a derekamnál, és olyan stabilan ölelt, mintha egy szobor karjai közt lettem volna.
- Akarsz még táncolni? - kérdezte.
- Ha még nem tapostam szét eléggé a lábad, akkor igen.
- Kibírom, ilyen lelkesen még úgyse akartak letaposni a lábam - mosolygott. Már lazított szorításán, annyira, hogy egymás szemébe nézhessünk, és megint úgy álltunk, ahogy először. Keze a derekamon, a másikkal az enyémet fogta. Én gyengéden a vállán pihentettem kezemet. Eddig fel sem tűnt, hogy a zene befejeződött. Mikor táncolni kezdtünk ugyanaz a lassú szám kezdett rá. Próbáltan figyelni lábunkra, hogy ne tapossák egymást.Éreztem ahogy egyszerre lépünk. Hogy túl szabályosan is, de táncolunk, és élveztem. Nem rettegtem, hogy Kazu felkiált azért, mert rátapostam a lábára.
- Túl feszes vagy, lazíts. Vezetlek - nyugtatott. Kicsit féltem, hogy túl béna vagyok ahhoz, hogy vezessenek. Úgyis elrontom - gondoltam. De rendben. Ráhagytam. Ha annyira vezetni akart, tessék. Elengedtem magam. Végtagjaim kicsit ellazultak. Kame érezte rajtam, hogy rábíztam magam. Az Ő teste mintha sokkal szilárdabb, teherképesebb lett volna.
Úgy vezetett, hogy gondolkozni se volt időm. Nem mintha szükségem lett volna rá. Mintha parancsolt volna a testemnek. Olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy bábú. Egy könnyen vezethető test. Mintha a szám akkor tovább tartott volna, mint először. És nem csak azért, mert először megálltunk. Szemeit nem vette le arcomról. Mosolya elragadó volt és szexi. Félmosoly. A félmosoly az szexi. Nagyon szexi.
Egyszer valami sikoltozás zökkentett ki szerelmeskedésemből. Kame is hirtelen összerezzent. A táncunk megunt nem érhetett a végéhez. Elengedte kezeimet és hátralépett. Megfordulva három fiatal lányt láttunk. Amint megláttak engem meglepődtek, de nem zavartatva magukat sikítva, visítva odajöttek hozzánk. Arra számítottam, hogy rávetik magukat, hogy széttépjék és a ruhájából egy kiszakadt darabért birkózzanak. De erre fele nem szét tépték, semmi fizikai erősebb érintkezés inkább csak sipákolva elmondták, hogy mennyire szeretik. Kame zavartan megköszönte a felé repített bókokat. A lányok előrángattak papírt, tollat, tehát kellően felkészültek és aláírásért fohászkodtak, amit megkaptak. Aztán ha még itt nem akartam verekedni a lányokkal, akkor amikor megkértek, hogy fotózzam le őket az idollal, addigra már a fejem kezdett egy másik színt felvenni. Kellemetlenül a kezembe nyomta az egyik lány a gépet és csak akkor vettem észre, hogy milyen szép. Haja gyönyörű szőke volt, hosszú és hullámosan omlott a vállára. Test alkata hasonlított egy modelléhez. Talán kicsit magas volt, de ez elenyésző részlet volt az arcára nézve. Hatalmas kék szemei csak úgy rikítottak. A másik két lány is szép volt. De közel se tűntek olyan magabiztosnak hozzá képest. Mintha az árnyékai lettek volna. Az egyik lány barna, a másik pedig vörös hajú volt. Úgy néztek Kamera, amíg beálltak mellé, mintha bármikor rávethették volna magukat. Remegett a kezem. Nem volt elég, hogy nem szégyellve magukat, megzavarták a randinkat, hanem ahhoz is volt arca a szöszinek, hogy NEKEM kezembe adja a gépet, és nyál csorgatva a két cinkosával beálljanak a barátom mellé. Megnyomtam azt a hülye gombot, azon a hülye gépen mielőtt elsírtam volna magam. Homályos lett. Kikapcsoltam megelőzve azt, hogy jobb minőségért visítozva beálljanak még egy képre. Eléjük léptem a szöszi kezébe nyomtam a gépet, anélkül, hogy még rá is köptem volna, pedig nem kellett sok, és még mielőtt a nagy bámulásba vagy enyelgésbe elcsöppent volna a nyáluk. De miért voltam olyan naiv, hogy azt hittem, hogy egy képpel beérik?
- Én is téged - suttogtam halkan a fülébe. Éreztem szorításán hogy megborzongott, kirázta őt a hideg. Kezei megfeszültek a derekamnál, és olyan stabilan ölelt, mintha egy szobor karjai közt lettem volna.
- Akarsz még táncolni? - kérdezte.
- Ha még nem tapostam szét eléggé a lábad, akkor igen.
- Kibírom, ilyen lelkesen még úgyse akartak letaposni a lábam - mosolygott. Már lazított szorításán, annyira, hogy egymás szemébe nézhessünk, és megint úgy álltunk, ahogy először. Keze a derekamon, a másikkal az enyémet fogta. Én gyengéden a vállán pihentettem kezemet. Eddig fel sem tűnt, hogy a zene befejeződött. Mikor táncolni kezdtünk ugyanaz a lassú szám kezdett rá. Próbáltan figyelni lábunkra, hogy ne tapossák egymást.Éreztem ahogy egyszerre lépünk. Hogy túl szabályosan is, de táncolunk, és élveztem. Nem rettegtem, hogy Kazu felkiált azért, mert rátapostam a lábára.
- Túl feszes vagy, lazíts. Vezetlek - nyugtatott. Kicsit féltem, hogy túl béna vagyok ahhoz, hogy vezessenek. Úgyis elrontom - gondoltam. De rendben. Ráhagytam. Ha annyira vezetni akart, tessék. Elengedtem magam. Végtagjaim kicsit ellazultak. Kame érezte rajtam, hogy rábíztam magam. Az Ő teste mintha sokkal szilárdabb, teherképesebb lett volna.
Úgy vezetett, hogy gondolkozni se volt időm. Nem mintha szükségem lett volna rá. Mintha parancsolt volna a testemnek. Olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy bábú. Egy könnyen vezethető test. Mintha a szám akkor tovább tartott volna, mint először. És nem csak azért, mert először megálltunk. Szemeit nem vette le arcomról. Mosolya elragadó volt és szexi. Félmosoly. A félmosoly az szexi. Nagyon szexi.
Egyszer valami sikoltozás zökkentett ki szerelmeskedésemből. Kame is hirtelen összerezzent. A táncunk megunt nem érhetett a végéhez. Elengedte kezeimet és hátralépett. Megfordulva három fiatal lányt láttunk. Amint megláttak engem meglepődtek, de nem zavartatva magukat sikítva, visítva odajöttek hozzánk. Arra számítottam, hogy rávetik magukat, hogy széttépjék és a ruhájából egy kiszakadt darabért birkózzanak. De erre fele nem szét tépték, semmi fizikai erősebb érintkezés inkább csak sipákolva elmondták, hogy mennyire szeretik. Kame zavartan megköszönte a felé repített bókokat. A lányok előrángattak papírt, tollat, tehát kellően felkészültek és aláírásért fohászkodtak, amit megkaptak. Aztán ha még itt nem akartam verekedni a lányokkal, akkor amikor megkértek, hogy fotózzam le őket az idollal, addigra már a fejem kezdett egy másik színt felvenni. Kellemetlenül a kezembe nyomta az egyik lány a gépet és csak akkor vettem észre, hogy milyen szép. Haja gyönyörű szőke volt, hosszú és hullámosan omlott a vállára. Test alkata hasonlított egy modelléhez. Talán kicsit magas volt, de ez elenyésző részlet volt az arcára nézve. Hatalmas kék szemei csak úgy rikítottak. A másik két lány is szép volt. De közel se tűntek olyan magabiztosnak hozzá képest. Mintha az árnyékai lettek volna. Az egyik lány barna, a másik pedig vörös hajú volt. Úgy néztek Kamera, amíg beálltak mellé, mintha bármikor rávethették volna magukat. Remegett a kezem. Nem volt elég, hogy nem szégyellve magukat, megzavarták a randinkat, hanem ahhoz is volt arca a szöszinek, hogy NEKEM kezembe adja a gépet, és nyál csorgatva a két cinkosával beálljanak a barátom mellé. Megnyomtam azt a hülye gombot, azon a hülye gépen mielőtt elsírtam volna magam. Homályos lett. Kikapcsoltam megelőzve azt, hogy jobb minőségért visítozva beálljanak még egy képre. Eléjük léptem a szöszi kezébe nyomtam a gépet, anélkül, hogy még rá is köptem volna, pedig nem kellett sok, és még mielőtt a nagy bámulásba vagy enyelgésbe elcsöppent volna a nyáluk. De miért voltam olyan naiv, hogy azt hittem, hogy egy képpel beérik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése