A kocsiban hátra ültem Jane mellé. Útközbe láttam Kame tekintetét a visszapillantóba, ahogy néz. Elmosolyodtam, utána pedig a tökéletes mosolyát mutogatta.
- Inkább az utat figyeld, idióta - nevettem. Mert ha belénk jött volna valaki, akkor tényleg vigyoroghatott volna.
- Rendben főnök. - És az útra koncentrált egészen hazáig. Nem beszéltünk semmit, ugyan olyan csend volt, mint oda fele, de félszemmel Jane - re néztem, aki mosolyogva nézett rám. Vissza mosolyogtam, mert úgy éreztem, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok. Mindvégig kifelé néztem a kocsiból, és a nap még mindig csak sütött. Sugarai forrón égették az emberek bőrét, és még a levegő sem mozgott. Eddig nem is nagyon néztem meg magát a várost. Hatalmas épületek, forgalmas utak, nagy tömegek. Ez Tokio. Valami miatt nem tudtam észrevenni, ezt a gyönyörű látványt, amit a város nyújt. Gyönyörű házak, hotelek, boltok, parkok. Még nappal is eszméletlen ez a város. Nyáron pedig rengetegen járják az utcákat. Bár, nem csodálom, ez a város lenyűgöző. Szívesen élnék itt. A halk városi zaj, ahogy emberek százai özönlenek órákon át a városba. Az autók, és egyéb járművek néma hangjai. Budapest ehhez képest szinte egy kis falu. De sajnos be kellett fejeznem a nézelődést, mert megérkeztünk. Kame óvatosan begurult a ház kocsi feljárójára.
Kiszálltunk a kocsiból, és a meleg idő egyből megcsapott. Bezártam magam mögött a kocsi ajtót, és felpillantottam a bajárat elé, ahol a fiúk vártak minket. Üdvözöltek, és bementünk velük egészen a konyhába, ahol egy egész terülj, terülj asztalkám volt. Rengeteg étel volt az asztalon, mintha egy hete nem ettünk volna, és ők felkészültek rá. Vacsira végére eltüntettük a háromnegyedét. Meglepődtem, mert azt hittem a fele megmarad. Mindegy. Felmentem Jane-el a szobánkba, és először elmentem zuhanyozni. Utánam pedig ő, addig meg egyedül voltam a szobánkba, és magamra kaptam a pizsimet, ami egy szürke rövid nadrág és egy fehér Family Guy-os póló lett. Kopogtak, aztán benyitott. Kame volt az.
- Máris pizsamába? - ült le velem szembe az ágyamra. Az miért baj, ha már pizsibe vagyok?
- De olyan jó, és végre tiszta vagyok - mosolyogtam.
- Nem azt mondtam, hogy legyél mocskos. - a mocskos szóról valami hülye perverzség jutott eszembe, ezért elnevettem magam. Arcához nyomtam a homlokom. Ajkával az enyémet kereste. Se perc alatt meg is találta, aztán meg rátapadt. Nem ellenkeztem. Engedtem, hogy irányítson. Nyelvével bejutása lett a számba, és a nyelvemmel akart játszadozni. Csókja olyan édes volt. Soha nem tudtam megunni. Puha ajkait, gyengéd érintését... Egy levegővételnyi megszakítási időre szétváltak ajkaink.
- Szeretlek - szaladt ki a száján. Belepirultam már csak a szó hallatán. A szívem a torkomban dobogott tovább, a pillangók meg ki akartak törni a hasamból. Egyszerűen elvarázsolt, de nem csak akkor. Szinte minden mozdulatával. Elképesztően jó pasi. Oly annyira, hogy már igazságtalan.
- Én is - mondtam. Őt lehetett volna nem szeretni? Kétlem. Aztán folytatódott a csóközön, ami ellepte az arcomat, végül a nyakamat is. Kívántam. Az ölébe ültetett lábamat a hátánál kulcsoltam össze. Törökülésben ült. Kényelmesen elfértem lábain. Tudtam, hogy már Ő se bírt magával. Keze a hátamra tévedt a másikkal az arcomat cirógatta. Puha kezei közben gyengéden simultak arcéleimhez. Közben a csókjai számat kényeztették. A hátamon lévő kezével simogatta ruhán keresztül libabőrős hátamat. Lassan keze lefele vándorolt, majd be juttatta a póló alá. A betolakodó melltartó kapcsomat vette célba, és elkezdtem birizgálni.
- Ha kikapcsolod, utána kapcsolhatod is vissza - szakadtam el tőle annyira, hogy eltudjam mondani, és levegőt tudjak venni.
- Az egyetlen dolog, amit kikapcsolás után egyből vissza tudok kapcsolni, az a TV - nevette. Utána én s tudtam kibírni mosolygás nélkül. De, ha igazat mondd, akkor ne kapcsolgassa a pántot.
- Akkor nincs nyúlka szép fiú néztem szemébe. Talán tovább, mint kellett volna. El mosolyodott. Olyan rossz fiúsan, akinek valami jár a fejébe. Újra rátapadt volna ajkaimra, mikor kopogás nélkül ajtónyitásra lettünk figyelmesek. Jane jött csak be jelzés nélkül. Vizes hajjal, rövid nadrág volt rajta is, és egy KAT-TUN - os feliratú póló (amin persze Kame-ek is rajta voltak). Meglátott minket, és levegőt is elfelejtett venni. elpattantam Kazu öléből (sajnos muszáj volt, és Jane elé álltam. Sóhajtva egy nagyot, de a másik személy is felállt, mögém sétált. Barátnőm még mindig nem jutott szóhoz, de szerintem akkor már vett levegőt.
- Akkor jó éjt - lépett előre egyet. Egy utolsó csókot nyomott homlokomra, megütögette Jane vállát, és elhagyta szobánk térségét. Egyre tompábban, és messzebbről hallottuk lépteit. Hirtelen Jane a nyakamba borult. Megijedtem. Nem tudtam mi ütött belé. Pár perces késése volt. Nem tudom, de nagyon rám hozta a frászt. Mondjuk mikor, mivel. Később, mikor már beszélni is tudott, az ágyamon ülve, beszélgettünk, sőt belevágtunk egymás szavába, de mindenen átrágtuk magunkat, valamin többször is. Elmondtam neki az egész Kame-s dolgot, Ő pedig a Junno-s dolgokat. Amúgy nem túl kibontakozó, de nagyon aranyos. Ez az egész amúgy akkor volt, mikor én Kame próbáján voltam, ők öten pedig elmentek szétnézni a városba, és rengeteget beszélt Taguchival. Elmeséltek egymásnak sok dolgot, és Junno talán kicsit feltűnőbben cselekedett mint kellett volna, ugyanis haza fele megakarta fogni Jane kezét. Barátnőm szinte sokkot kapott. El is tudtam képzelni, ahogy nézi Junno, és az Ő kezét, ahogy egymásba kulcsolódnak. Talán a kelleténél jobban elmosolyodtam. De hát mit lehetett tenni, egy fanatikus lány reakciójára? Na mindegy. Szóval meg is beszélték még mikor hazaértek, és arra gondoltak, hogy tölthetnének kettesben több időt, ezért másnap elfognak menni valahova. Nem árulta el a lánynak, hogy hova. Olyan aranyos. Az ilyen meglepetéseket mindig aranyosnak tartottam. Reméltem minden jól fog menni holnap. Hiányzott ez az órákon át tartó csevegés. Ez a sok beszéd eltartott egészen hajnalig, szóval nem húztuk utána, hanem gyorsan ágyba bújtunk. Hamar álom jött a szememre.
- Inkább az utat figyeld, idióta - nevettem. Mert ha belénk jött volna valaki, akkor tényleg vigyoroghatott volna.
- Rendben főnök. - És az útra koncentrált egészen hazáig. Nem beszéltünk semmit, ugyan olyan csend volt, mint oda fele, de félszemmel Jane - re néztem, aki mosolyogva nézett rám. Vissza mosolyogtam, mert úgy éreztem, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok. Mindvégig kifelé néztem a kocsiból, és a nap még mindig csak sütött. Sugarai forrón égették az emberek bőrét, és még a levegő sem mozgott. Eddig nem is nagyon néztem meg magát a várost. Hatalmas épületek, forgalmas utak, nagy tömegek. Ez Tokio. Valami miatt nem tudtam észrevenni, ezt a gyönyörű látványt, amit a város nyújt. Gyönyörű házak, hotelek, boltok, parkok. Még nappal is eszméletlen ez a város. Nyáron pedig rengetegen járják az utcákat. Bár, nem csodálom, ez a város lenyűgöző. Szívesen élnék itt. A halk városi zaj, ahogy emberek százai özönlenek órákon át a városba. Az autók, és egyéb járművek néma hangjai. Budapest ehhez képest szinte egy kis falu. De sajnos be kellett fejeznem a nézelődést, mert megérkeztünk. Kame óvatosan begurult a ház kocsi feljárójára.Kiszálltunk a kocsiból, és a meleg idő egyből megcsapott. Bezártam magam mögött a kocsi ajtót, és felpillantottam a bajárat elé, ahol a fiúk vártak minket. Üdvözöltek, és bementünk velük egészen a konyhába, ahol egy egész terülj, terülj asztalkám volt. Rengeteg étel volt az asztalon, mintha egy hete nem ettünk volna, és ők felkészültek rá. Vacsira végére eltüntettük a háromnegyedét. Meglepődtem, mert azt hittem a fele megmarad. Mindegy. Felmentem Jane-el a szobánkba, és először elmentem zuhanyozni. Utánam pedig ő, addig meg egyedül voltam a szobánkba, és magamra kaptam a pizsimet, ami egy szürke rövid nadrág és egy fehér Family Guy-os póló lett. Kopogtak, aztán benyitott. Kame volt az.
- Máris pizsamába? - ült le velem szembe az ágyamra. Az miért baj, ha már pizsibe vagyok?
- De olyan jó, és végre tiszta vagyok - mosolyogtam.
- Nem azt mondtam, hogy legyél mocskos. - a mocskos szóról valami hülye perverzség jutott eszembe, ezért elnevettem magam. Arcához nyomtam a homlokom. Ajkával az enyémet kereste. Se perc alatt meg is találta, aztán meg rátapadt. Nem ellenkeztem. Engedtem, hogy irányítson. Nyelvével bejutása lett a számba, és a nyelvemmel akart játszadozni. Csókja olyan édes volt. Soha nem tudtam megunni. Puha ajkait, gyengéd érintését... Egy levegővételnyi megszakítási időre szétváltak ajkaink.
- Szeretlek - szaladt ki a száján. Belepirultam már csak a szó hallatán. A szívem a torkomban dobogott tovább, a pillangók meg ki akartak törni a hasamból. Egyszerűen elvarázsolt, de nem csak akkor. Szinte minden mozdulatával. Elképesztően jó pasi. Oly annyira, hogy már igazságtalan.
- Én is - mondtam. Őt lehetett volna nem szeretni? Kétlem. Aztán folytatódott a csóközön, ami ellepte az arcomat, végül a nyakamat is. Kívántam. Az ölébe ültetett lábamat a hátánál kulcsoltam össze. Törökülésben ült. Kényelmesen elfértem lábain. Tudtam, hogy már Ő se bírt magával. Keze a hátamra tévedt a másikkal az arcomat cirógatta. Puha kezei közben gyengéden simultak arcéleimhez. Közben a csókjai számat kényeztették. A hátamon lévő kezével simogatta ruhán keresztül libabőrős hátamat. Lassan keze lefele vándorolt, majd be juttatta a póló alá. A betolakodó melltartó kapcsomat vette célba, és elkezdtem birizgálni.
- Ha kikapcsolod, utána kapcsolhatod is vissza - szakadtam el tőle annyira, hogy eltudjam mondani, és levegőt tudjak venni.
- Akkor nincs nyúlka szép fiú néztem szemébe. Talán tovább, mint kellett volna. El mosolyodott. Olyan rossz fiúsan, akinek valami jár a fejébe. Újra rátapadt volna ajkaimra, mikor kopogás nélkül ajtónyitásra lettünk figyelmesek. Jane jött csak be jelzés nélkül. Vizes hajjal, rövid nadrág volt rajta is, és egy KAT-TUN - os feliratú póló (amin persze Kame-ek is rajta voltak). Meglátott minket, és levegőt is elfelejtett venni. elpattantam Kazu öléből (sajnos muszáj volt, és Jane elé álltam. Sóhajtva egy nagyot, de a másik személy is felállt, mögém sétált. Barátnőm még mindig nem jutott szóhoz, de szerintem akkor már vett levegőt.
- Akkor jó éjt - lépett előre egyet. Egy utolsó csókot nyomott homlokomra, megütögette Jane vállát, és elhagyta szobánk térségét. Egyre tompábban, és messzebbről hallottuk lépteit. Hirtelen Jane a nyakamba borult. Megijedtem. Nem tudtam mi ütött belé. Pár perces késése volt. Nem tudom, de nagyon rám hozta a frászt. Mondjuk mikor, mivel. Később, mikor már beszélni is tudott, az ágyamon ülve, beszélgettünk, sőt belevágtunk egymás szavába, de mindenen átrágtuk magunkat, valamin többször is. Elmondtam neki az egész Kame-s dolgot, Ő pedig a Junno-s dolgokat. Amúgy nem túl kibontakozó, de nagyon aranyos. Ez az egész amúgy akkor volt, mikor én Kame próbáján voltam, ők öten pedig elmentek szétnézni a városba, és rengeteget beszélt Taguchival. Elmeséltek egymásnak sok dolgot, és Junno talán kicsit feltűnőbben cselekedett mint kellett volna, ugyanis haza fele megakarta fogni Jane kezét. Barátnőm szinte sokkot kapott. El is tudtam képzelni, ahogy nézi Junno, és az Ő kezét, ahogy egymásba kulcsolódnak. Talán a kelleténél jobban elmosolyodtam. De hát mit lehetett tenni, egy fanatikus lány reakciójára? Na mindegy. Szóval meg is beszélték még mikor hazaértek, és arra gondoltak, hogy tölthetnének kettesben több időt, ezért másnap elfognak menni valahova. Nem árulta el a lánynak, hogy hova. Olyan aranyos. Az ilyen meglepetéseket mindig aranyosnak tartottam. Reméltem minden jól fog menni holnap. Hiányzott ez az órákon át tartó csevegés. Ez a sok beszéd eltartott egészen hajnalig, szóval nem húztuk utána, hanem gyorsan ágyba bújtunk. Hamar álom jött a szememre.
